... - Mi az, hogy igazi ?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú? - Az, hogy igazi az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy igazi vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igazi. - Nem fáj az? kérdezte Bársony-nyuszi. - Néha fáj.- mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj. - Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként? - Nem hirtelen történik mondta Bőr-lovacska csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden izületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit. ...
Márai Sándor:
A boldogságról
Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.
Márai Sándor: Füveskönyv
Sokszor néztem, s láttam, bizonyos részei túlságosan is a lelkem mélyébe vágnak - miért is...?
Slipping Through My Fingers...
Fejhallgató a fejemen, kubai zenét hallgatok... egy pohár mojito kezemben, lágyan mozogok a zene ütemére :) Jó reggelt! Ez nem is valóság, álmodozom...? Ááá... csak a koktél nem igaz - még az ízét sem tudom, csak hogy rum, cukor, mentalevél, meg talán citromlé van benne...
A zene messzire röpít, át térben, s időben... Bágyadt napsugarak próbálnak áttörni a felhőzeten, fülledt levegő, hullámzó tó, fák, kis patak izgalmas partja, a tavasz illata... Időnként kocogó emberek izzadtságszaga száll, meg egy katicabogár tűnik fel :) Egy hatalmas hernyó - túlélő étek :) Egy móló, kacsák, épp rabló halak...Emberek, édes pici gyermekek...
Megcsap a hűs éjszakai szellő, kifogyott a pohár :) a zene sem szól már, lejárt a lemez... Csak egy valami maradt: a mosoly, és az illat...
… mi is?
Mindig múlik valami, s helyette új jön. A változás itt van velünk minden pillanatban, magában hordva a jobb ígéretét :)
Ma van 10 napja, hogy a szülinapomra készülődtem. Aztán
elérkezett, mint minden évben, mégis most valahogy nagyon más volt. Más, mert
nem lehetett olyan, mint az eddigiek, mert kerek és páros és meleg szám,
melyben benne van már egy nagy adag bölcsesség és még ott virít a fiatalság
szelleme is. Csak nagy ünnepléssel lehet ezen átlépni a következő időszakba.
Azt hiszem a legszebb születésnapom volt… Előbb a családdal, majd a barátokkal,
és sok-sok szeretettel, no meg könnyekkel :)
Köszönet a családomnak és barátaimnak ...
(Klikk!)
…és ez idézet szóljon az én Anyukámnak:
„Ezen a napon annyi mindent kell megköszönnöm neked: azt, hogy életet adtál, azt hogy felneveltél, megköszönöm azt a sok jót amit értem tettél. Megköszönöm, hogy megszidtál, hisz csak azért tetted, mert aggódtál értem, s tudtad ha most fáj is, késõbb majd megértem, s eltöprengek a miérten. Neveltél a jóra, s féltettél a rossztól, mindig tiszta szívvel óvtál a gonosztól, s ha mégis baj ért, te mellettem álltál, hogyha bánat ért mindig vigasztaltál. Ápoltál, ha beteg voltam, s ha szomorú ború borult rám, te voltál az, ki megnevettettél ANYU.”
Ma gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk... Mintha csak a tavasz akarna sietősen betörni a tél világába, felvidítva a szürkeséget, s csepp meleget önteni testünkbe és a szívünkbe... A növények már érzik közeledtét, apró rügyek, s új kis hajtások bukkantak fel a fák, bokrok ágain.
Így indult ma a nap...
Aztán szokásos reggeli kávé, majd egy arculcsapás - egy hír, ami bizonyossággá vált... A hátbatámadás, becstelenség. Már nem tudom, hogy a nagyvilág vetült-e le kicsiben, vagy ez az alap és ettől olyan a világ, amilyen... Amilyennek én nem szeretem, s szinte elefántcsonttoronyba zsúfolom össze a számomra értékes embereket, kapcsolatokat. Nekem nem lesz ez az életem elég arra, hogy ezt megértsem.
Mégis... én nem így fogok élni, mert ahogy Coelho írta:
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki
szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan
dolgokat csinálj, amit szeretnél!
Ha van is még következő élet, akkor is: ezt élem most!!!
SZÉP NAPOT MINDENKINEK!!!
Pál Utcai Fiúk : Az angyal Videó
Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, sem a madaraknak
Holdnak nem, talán a napnak
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.
Az égben sétálsz, mikor alszol
Még senkire nem haragszol
Darab szén csak a legszebb gyémánt
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát
És süket és néma, mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten
De nincsen vallás, és nincsen eszme
És lehet, hogy semminek nincs értelme
Hát ennyire egyszerű ez az élet
Az összes titok semmivé lett
Tudom a helyem, és tudom a dolgom
És nem kell már végig gondolnom, hogy a világ milyen gyáva
Akkor támad mikor senki se várja, mikor senki se látja
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.
De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kín, se szerelem
Mindent Te jelentsz nekem.
... ez az idézet, melyet egy nyáron olvasott regényben találtam, mint fontos kulcstényezőt:
... s éreztem megáll
Mögöttem egy misztikus Idegen...
"Szólj, ki vagyok?" - s én halkan felelem
Zord zengésű szavára: "A Halál."
S ezüst hang cseng rá:
"Nem. A szerelem."
Van kedved egy kis zenéhez? Klikk ide és hallgasd meg... :-)
Üzenem Ginának…
--- Soha
sincs későn ---
„Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami
rá vár – mondta neki a szíve-. – Mi azonban ritkán szólunk ezekről a kincsekről,
mert az emberek már nem vágynak rá, hogy megtalálják őket. Csak a gyerekeknek
mesélünk róluk. Azután a életre hagyjuk, hogy mindenkit a sorsa szerint
vezessen. De sajnos csak kevés ember megy azon az úton, amely számára ki lett
jelölve, amely a Személyes története és Boldogság útja. A többiek számára a
világ rémisztőnek tűnik, és ezért valóban rémisztő lesz. A szív azután egyre
halkabban szól, de sosem némul el teljesen. És jobb is, ha ilyenkor már nem
hallják meg a szavunkat: nem akarjuk, hogy az emberek szenvedjenek azért, mert nem követték a szívüket.”
(Coelho)
Princessin…
Tőled kaptam:
„Két világ van: az amelyikről álmodunk, és az, amelyik a
valóságban létezik.”
(Coelho)
Ugye, Neked most a kettő eggyé vált… :-)
Diavolo…
„…csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor
jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra, és ha figyelsz a jelekre, mindig
mindent megtanulsz, amire szükséged lesz a következő lépéshez.”
(Coelho)
Mindenről, az életről, a szerelemről, állatokról - néha kissé filozófikusan :)